Az elmúlt évtized meteorológiai észlelései igazolják, hogy Budapesten a klímaváltozás leginkább érzékelhető jele a hőségperiódusok gyakoriságának növekedése. Nyáron egyre többször fordul elő, hogy egymást követő több napon is a napi középhőmérséklet meghaladja a 25°C-t. Az ilyen, úgynevezett hőhullámos napokon a napi maximum hőmérséklet meghaladja a 30°C-t és az éjszakák sem adnak enyhülést. Ez az időjárás komoly egészségügyi kockázatot jelent, ezért hatásait mérsékelnünk kell. Ennek érdekében számos városban alakítanak ki hűsítőpontokat, ahol átmeneti enyhülést kaphatnak az emberek. A hűsítőpontok helyszíneként szolgálhatnak a városi klíma kellemessebbé tételében egyébként is nagy szerepet játszó zöldterületek, még inkább azok fái.
Hogyan enyhítik a hőséget a fák?
A kézenfekvő válasz: Az árnyékukkal.
Azzal, hogy lombkorona van felettünk, a napsugárzás energiájának csak valamivel több egytizede jut az alattunk lévő burkolatra. A levegő felmelegedése a burkolat felszíni hőmérsékletétől, az pedig a burkolat anyagától, színétől függ. Sok esetben, különösen, ha gyep van alattunk, a nem árnyékos helyen mért hőmérsékletnél alacsonyabb értéket mérhetünk árnyékban.
Kevesen gondolnak arra, hogy a fák anyagcseréje is befolyásolja a klímát, méghozzá többféle módon is. Átlagosan egy négyzetméter ötven éves fa lombjával borított felszínre 64 négyzetméter biológiailag aktív lombfelület jut. A lombfelület nagysága szoros összefüggésben van a fa anyagcseréjével.
A növények szén-dioxidból és vízből a fényenergia felhasználásával állítanak elő szerves anyagot, elsődlegesen keményítőt, ezt a folyamatot hívják fotoszintézisnek. Egy átlagos ötven éves fa egy vegetációs periódusban 563 000 kJ energiát épít be szerves anyagba. Ezzel az energiamennyiséggel kevesebb jut a környezet felmelegítésére.
A fotoszintézissel kapcsolatban, ha igen kis mértékben is, de klímát befolyásoló tényezőként meg kell említeni, hogy nappal a fotoszintézis során elnyelt szén-dioxid mennyisége meghaladja a légzés során kibocsátott szén-dioxid mennyiséget. A fák körüli szén-dioxid koncentráció tehát napszakos változást mutat, nappal csökken, éjszaka emelkedik. A szén-dioxid üvegházhatású gáz, így nappal, a koncentráció csökkenésekor kevesebb a levegőben lévő molekulákról a visszavert energia, a felszínről sugárzó energia könnyebben távozik.
A növények anyagforgalmának alapja a párologtatás. A gyökér által felvett víz és a benne oldott ásványi anyagok a levelek párologtatásának köszönhetően jutnak el a felhasználási helyükre, a levelekbe. A víz elpárolgásához energiára van szükség. Az energiafelhasználást jelzi a környezet lehűlése. Az ember is úgy hűti szervezetét, hogy izzadságot bocsájt a bőrfelületére, ahonnan az elpárolog, lehűtve azt. Egy kilogramm 25°C-os víz elpárologtatásához 2361 kJ energiára van szükség. Egy átlagos ötven éves fa egy vegetációs periódus alatt 4230 kg vizet párologtat el, ezzel 9 987 000 kJ energiát von el a környezetéből.
A lombkorona környezetében lévő levegő lehűlése légáramlást indít el. A talajfelszíntől a meleg levegő felfelé, míg a lombkorona szintjétől a hideg levegő lefelé fog áramlani. Ezáltal az alsóbb légrétegek hőmérséklete csökken.
A közérzetünket és a hőérzetünket befolyásolja a levegő páratartalma. A nyári hőség általában szárazsággal párosul, így a fák a számunkra kedvező páratartalom megteremtésében is szerepet játszanak.
A városokban a „természetes” hűsítő szigetek, a parkok, a facsoportok mellett, illetve azok hiányában egyre nagyobb jelentősége van az épített hűsítő szigeteknek. Ezeken az árnyékos, párásított, esetleg hűtött levegőjű helyeken pihenhetünk meg a hőség idején.
Bakáts tér – zöld sziget a házak rengetegében
Fotó: Civertan https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Assisi_Szent_Ferenc-templom_-_légi_fotó_%28Bakáts_té%29.jpg
Borító kép: Bakáts utca (Fotó: Surányi Ráchel)
Szerző: Kecskés Ferenc.
