Michael E. Mann a Pennsylvaniai Egyetem Földtudományi Központjának igazgatója több mint 20 éve kutatja a klímaváltozást. A világ egyik legismertebb klímakutatója, könyvei számos elismerésben részesültek. Idén márciusban a német Der Spiegel hetilapnak adott interjújából kivonatot készítettünk.
Ön 1998-ban publikálta elhíresült hokiütő – görbéjét, amely az északi félteke elmúlt ezer évének hőmérséklet adatait ábrázolta. Kutatásai alapján évszázadokon keresztüli esés, majd meredek emelkedés következik be. A XX. század végére egyre több meleg évet prognosztizált. Mi változott azóta?
A görbe csak egyike volt az ember okozta klímaváltozás bizonyítékainak. Két évtized elteltével be kell látnunk, hogy a felismerés ellenére keveset tettünk az éghajlat védelmének érdekében. A legjelentősebb változás, hogy a felmelegedés következményeit már magunk is érezzük. Már nem csak adatsorokban lelhető fel, hanem az aszályok, erdőtüzek, árvizek jelenlétével már a házunk előtt zajlik minden.
Mi vár ránk?
Két hírem van az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy a modellezéseink során alábecsültük milyen gyorsan reagál majd a környezet a klímaválságra. Aktuális példa az Atlanti-óceáni Öböl-áramlat gyengülése. A jelenség hosszú időre jelentősen meghatározhatja az időjárásunkat. Alábecsültük a szélsőséges időjárási viszonyok gyakoriságát is, amelyek már a klímaválság következményei.
És mi a jó hír?
Nagy pontossággal ki tudjuk számítani a szén körforgását az óceánban és a légkörben, így be tudjuk bizonyítani, hogy még lehetséges megállítani a klímaváltozást. Ha ma felhagyunk a fosszilis energiahordozók használatával, és az ember által nem kerül szén-dioxid a levegőbe, akkor a hőmérséklet pár éven belül stabilizálható lenne. Korábban az volt a feltételezésünk, hogy évtizedek kellenek hozzá.
Minden szélsőséges időjárási viszonynak köze van a klímaváltozáshoz?
Korábban nem álltak rendelkezésünkre pontos elemzések, amelyek a klíma és az időjárás kölcsönhatásait meghatározták volna. Most azonban eseményeket utólag elemezve meg tudjuk mutatni, hogy az időjárás összefüggésben áll a klímaváltozással. Ma már nagy pontossággal azt is meg tudjuk állapítani, hogy tavalyi év szibériai erdőtüzeinek és Közép-Európa áradásainak, illetve aszályainak kiváltó okai javarészt a klímaváltozásra vezethetők vissza.
Önt sokáig klíma-vészjóslónak tartották. A jelenlegi álláspont szerint azonban még rosszabb is lehet minden, mint gondoltuk. Miként változott a kommunikáció klíma-ellenzőkkel?
A régi „klímaháborúnál” az volt a kérdés, hogy van-e bizonyíték az éghajlatváltozásra. Az ellenzők most már nem állíthatják azt, hogy a felmelegedés nem létezik, hiszen az emberek a saját szemükkel látják, tapasztalják a változást. Ezért stratégiát váltottak és már nem az az érdekük, hogy tagadjanak, hanem inkább a lehetséges megoldásokat lassítsák, kétségbe vonják. A szén-, olaj-, és gáztársaságok sokat tesznek azért, hogy a cselekvések lassuljanak, az éghajlat védelmében létrehozandó szabályozások gyengébbek legyenek. Céljuk, hogy lehetőleg sokáig a fosszilis energiahordozóktól függjünk. Ez lényegében a klímatagadás „lágy” verziója.
A fejlemények ellenére Ön objektíven bizakodónak tarja magát. Ez miként lehetséges?
A fiatalok végre más szintre emelték a kérdést. A klímamozgalom nem gazdaságról, tudományról, hanem már etikáról is szól. A mi felelősségünk, hogy a jövő generációjának egy élhető világot hagyjunk hátra. Jó hír továbbá, hogy az amerikai politika is 180 fokos fordulatot vett ebben a kérdésben.
A következő ENSZ- klímacsúcsot novemberben, Glasgow-ban tartják. Mit vár a találkozótól?
Sokkal jobbak a jelek, mint az elmúlt években. Mérföldkő Kína bejelentése, miszerint 2060-ig nettó üvegházhatású gáz kibocsátó lesz. (…)
Még akkor is, ha minden optimálisan is zajlik, komolyan gondolja, hogy a 1,5 fokos cél elérhető?
Megértem a kétkedést, de lényeges különbség van abban, hogy mi lehetséges fizikailag és mi politikailag. Van még szén-dioxid kereskedelemből fennmaradó büdzsénk, és erdősítéssel, valamint föld alatti Co2 tárolók létesítésével is kalkulálhatunk. Tehát vannak még lehetőségeink.
Ennek ellenére radikálisan csökkenteni kell a CO2 kibocsátást a következő tíz évben. A jelenlegi rendszer szerint ez azért nem valószínű.
Igen, ez igaz, de ne gondolkodjunk csak feketén-fehéren. Ha nem érjük el a kitűzött 1,5 fokos célt, akkor az még nem jelent automatikusan kettőt. Páldául, ha az autópályán nem hajtunk le, akkor ott van még a következő lehetőség és a két fok sem olyan vészes, mint a három vagy a négy. Egyet azonban mindig tartsunk szem előtt: Minél messzebb merészkedünk az egyre melegedő világban, annál veszélyesebb lesz.
Képek forrása:
Borítókép: https://www.freeimages.com/photo/global-warming-1058020
Cikkhez használt kép: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=93393398
